Etele és Weber bürokráciája között röviden egy nagy különbség van: a weberinek vannak előnyei is.
Közigazgatásunk a poroszos weberi bürokráciára épült, A Hatóságnál folyó bürokráciának azonban már nem sok köze van a klasszikus weberi bürokráciához. Utóbbinak lényeges elemei a formális kiválasztás, a munkamegosztásnál a felelősség egyértelmű meghatározása, a fejlődési, karrier lehetőségek, a formális szabályozás, és a részlehajlás kizárása, a személytelenség. Közismert, hogy Weber rendszerének a gyenge pontja, hogy a szabályok, a hierarchia önmagukért válhatnak fontossá, ezáltal pedig rugalmatlanná válik a szervezet, a tényleges célok elsikkadnak. Etele vezetői nagyságát mutatja, hogy képes a bürokráciának egy olyan sajátos módját megvalósítani, ahol a rendszer előnyeit teljesen sikerült kizárnia, és felerősíteni a hátrányát. Nézzük a két rendszer közötti különbségeket:
A formális kiválasztás lényege az lenne, hogy minden pozicíóra a legalkalmasabb jelölt kerüljön felvételre. A formális kiválasztás a zárt rendszerű közigazgatás egyik legfontosabb eleme, mivel megfelelően alkalmazva kizárja a visszaéléseket. A formális kiválasztásnak természetesen a releváns kompetenciák mérésén kellene alapulnia, és nem a rokoni, baráti kapcsolatokon. Az eredetileg zártnak hirdetett magyar rendszerben a valóságban - ahogy több bejegyzésemben is bemutattam - a formális kiválasztásnak csupán paródiája van meg. Ez azonban nem zárja ki, hogy az egyes szervek a rátermettség alapján válogassanak munkaerőt. (Na jó, a versenyvizsga azért beszűkíti a lehetőségeiket erre) Ezáltal elkerülhető lenne például, hogy a vezető osztálya nagy részét képtelennek tartsa egy - különben minden betanulás nélkül elvégezhetőnek ítélt - feladatra.
A klasszikus bürokráciában komoly hangsúlyt kap a személytelenség. Ez azonban nem embertelenséget jelent, hanem igazságos döntéseket. A Hatóságnál ez a személytelenség egyáltalán nem működött, és én éppen ettől éreztem mindennél embertelenebbnek a rendszert. A személytelenségnél sokkal rosszabb a személyválogatás (nem teljesítmény, hanem magasság, testsúly, alkoholhoz való viszony stb. alapján) és az elképesztő, semmi által nem szabályozott önkény.
A személytelenség hiánya saját tapasztalataim szerint A Hatóságnál kézen fogva jár a bürokrácia másik két elvének, vagyis az egyértelmű felelősség és a mindenkire egyformán érvényes, minden körülmények között betartandó formális szabályozás hiányával.
Az utóbbit nem kell hosszan magyarázni. Előbbiről pedig annyit, hogy ha egy vezető nem felel mondjuk az osztálya teljesítményéért (lemaradások, ügyfelek kizárása), az nem jár következménnyel a számára, akkor semmi nem motiválja, hogy a beosztottait valóban teljesítményük alapján értékelje, arányosan ossza el a munkát, és teret nyit a személyes érdekeknek, míg ha felelős az osztálya teljesítményéért, akkor akár jóval alacsonyabb létszámmal is megtalálja a szervezés, motiválás megfelelő módját. Egy felelős vezető a kimagasló teljesítményt nem fogja büntetni, és nem fogja a nem csinálom meg hozzáállást jutalmazni, mivel érdeke ellen lesz. Etele osztályán a helyzetet súlyosbítja, a visszaéléseket megkönnyíti a fentiek mellett a jócskán túlduzzasztott létszám is.
A fejlődési és karrier lehetőségek motivációs eszközökként való felhasználására inkább szót sem vesztegetek, annyira nem létezik ilyen A Hatóságnál. Majd talán egyszer egy külön postban.
Etele bürokráciája tehát nélkülözi a klasszikus modell alapjait és értékét jelentő kompetencia alapú kiválasztást, az egyértelmű felelősségi rendszert, a teljesítménytől függő fejlődési lehetőségeket, a mindenkire egyformán érvényes szabályozási és ellenőrzési rendszert. Míg Weber hangsúlyozta a feladatorientációt az egyéni érdekekkel szemben, Etele rendszerének középpontjában a személyes önkény áll. Ezek alapján egyáltalán nevezhetjük-e ezt bürokráciának? Szerintem igen. A szó hétköznapi, negatív értelemében. A szigorú írásbeliség és tekintélyelvű hierarchia, az értelmetlen szabályozás és az ehhez való szőrszálhasogató ragaszkodás (persze csak ha Etelének is kedve van hozzá), a feladatmegoldást gátló ellenőrzési rendszer tekintetéban sikerült Etelének nagyot alkotni.
