Azt hiszem, már említettem, hogy mennyire odavagyok a bürokráciáért, az értelmetlen, fölösleges tötyörgés, a rugalmatlan, minden logikát, észszerűséget nélkülöző balf@szkodás a kedvenceim. Ezekkel lehet a világból is kikergetni. Pech, hogy Etelének pont ezekre indul be a nyáltermelése.
Hogyan működik Etele bürokráciája a mindennapokban, és mit eredményez, ha egy bürokráciából kihagyjuk a weberi garanciákat (mint pl. felelősség) arra szemléletes példa a már említett heti statisztika. Valóságos állatorvosi ló az értelmetlen, önmagáért való feladattal, a nyilvánvalóan rossz döntéshez való csökönyös ragaszkodással, a józan gondolkodás teljes kizárásával, az írásbeli kommunikáció nehézkességével kapcsolatban. Szóval szinte mindennel, amit az előző bejegyzés végén felsoroltam.
Míg egy normális, gazdaságos működésben érdekelt szervezet igyekszik leépíteni a fölösleges adminisztrációt, és csak olyan statisztikát készít, amit jogszabály ír elő vagy hasznos információ nyerhető belőle, addig A Hatóságnál fordított a helyzet.
Már a statisztika készítésére is jellemző módon kért fel drága Etele: titkárnő útján, hivatalos, iktatószámmal ellátott levélben látta erre a legalkalmasabb módszert. Általában így kommunikált velem vagy ajánlott levélben. Nem ám, mint más földi halandók, akik egyszerűen odajöttek hozzám, és leereszkedtek addig, hogy személyesen megszólítsanak, ha szükségük volt valamilyen adatra. Sajnos így sem kerülhette el, hogy személyesen (ok, telefonon csak) szóba kelljen velem elegyednie, mivel muszáj volt tisztázni dolgokat, melyek nem voltak egyértelműek vagy csak több hetes munkával lett volna kivitelezhető.
A statisztika szükségességét azzal magyarázta, hogy mivel egyedül látom el a feladatot, ami többszöröse, mint amit korábban nem tudott egy ember megcsinálni, ezért a feladat „naprakészségének biztosítása, illetve az azt akadályozó körülmények feltárása érdekében” találta ezt ki (hoppá! tudta előre, hogy nem lesz frankó a dolog?). Egy ember, aki kicsit is gondolkodik néha, mindjárt azon elakad, hogy egy statisztika, hogyan tudja egy feladat naprakészségét biztosítani. Egy plusz felesleges feladat ugye elveszi az időt a tényleges munkától, tehát valószínűleg éppen ellenkezőleg fog hatni. A fokozott ellenőrzésről írtakat nem ismétlem meg. Azok kedvéért, akik nem olvasták annyit, hogy mérhetően kimagasló teljesítményt nyújtottam, tehát nem voltam az, akinek a sarkában kellett lihegni, hogy dolgozzon már, illetve a teljesítmény és a hozzáállás egyébként sem volt sohasem szempont Etelénél. Szintén nem világos, hogy a statisztikában kért adatok, melyek egy része ráadásul nem kapcsolódott a munkámhoz, hogyan segítenek az akadályozó körülmények feltárásában. Ha például látja, hogy feldolgoztam egy héten 100 iratot, ebből hogyan állapítja meg a lemaradás okait? Egyébként az ok nagyon egyszerű volt: aránytalanul volt elosztva a munka. Erről egy néhány perc alatt lekérhető statisztikát át is küldtem neki. Válasz: ez elgondolkodtató. Valószínűleg azóta is ezen gondolkodik.
Hogyan vált be a heti statisztika a gyakorlatban? Aki már tudja a választ, az vagy még új olvasó, vagy intésem ellenére nem tette magáévá közigazgatási matematikát. Kivétel nélkül minden heti jelentésből egyértelműen látszott, hogy lassan, de biztosan, majd egyre gyorsuló ütemben nő a lemaradás. Ennek ellenére Etele nem gondolta szükségesnek a beavatkozást a „feladat naprakészségének biztosítása érdekében.”. Úgy tűnik komolyan elhitte, hogy ezt a hetente elkészített statisztika tényleg önmagában képes megoldani. És hogy feltárta-e az akadályozó körülményeket? Decemberben és januárban csaknem egy hónapig szinte nem tudtam dolgozni egy informatikai malőr miatt. A tecnikai hiba miatt előfordult, hogy szabi és a heti statisztikakészítés melett 0 darab iratot dolgoztam fel egész héten. Vajon Etele megkérdezte hogyan sikerült ez? Vagy ha már az ilyen praktikus módszerek nem jönnek be, legalább küldött titkárnő útján egy újabb utasítást, hogy ilyen meg olyan paragrafus alapján felhív, hogy indokoljam meg ezt a szép eredményt? Egyik sem történt meg. Ennek két oka lehetett. 1. Vagy tényleg A Hatóság által kipostázott szakhatok számából (aminek köze nem volt a munkámhoz) látta, hogy technikai gondokkal küzdök. (Mér ne? Ezen nem kell röhögni. Aki tud, az tud.) 2. Nagyívben szart az egészre, és el sem olvasta, hogy mivel töltök hetente egy délelőttöt.
A végeredmény: fél év alatt akkora lemaradás a heti statisztikával hatékonyabbá tett feladatban, amennyit az elődöm 2006-ban egy egész év alatt tudott feldolgozni. Gratulálunk Etele! Gratulálunk bürokrácia! Mi lenne, ha nem lennének ilyen vezetők a közigazgatásban, akik ennyire hatékonnyá tudják tenni a munkát és ennyire elkötelezettek a feladattal szemben?
