Harykozig

2,5 év megdöbbentő tapasztalatai a közigazgatásról, ahol sorsok, célok és feladatok kevesek szórakozásának vannak alárendelve, a felelősség teljes hiányáról és határtalan önkényről. Nem vagyok esküdt ellensége a közigazgatásnak, sőt, de hiszem, hogy nem jó vágányon halad. Tudom azt is, hogy ma a közvélemény igen gyenge erő, de kicsiny körömben tenni akarok azért, hogy a közigazgatás ne olyan föld legyen, ahol a kimagasló teljesítmény és a lojalitás csak tövist és bogáncsot terem.

Rovatok

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Bejegyzések

Szükség törvényt bont

2010.04.30. 08:45 | Diké. | Szólj hozzá!

Címkék: szabályok közigazgatás igazgatói utasítás szabályok betartása

„Az eget, a földet olyanra fested,
amilyen színnek van most keletje”

(Koltay Gergely: A Megfeszített)


Előzőekben láttunk már néhány példát arra, hogyan bont törvényt a szükség, a személyes érdek stb. Két igazgatói utasítás történetével készültem mára, ami megvilágítja Etele szabályokhoz való viszonyát.

Tavaly februárban egy igazgatói utasítás előírta, hogy a szabadságolási tervtől eltérni csak igazgatói engedéllyel lehet. Ekkoriban egy hosszú időre kieső kolleganőt helyettesítettem az ügyfélszolgálaton (A Hatóságnál üszi), ahol minden évben messze ez a legfrekventáltabb időszak.

Párbeszéd február utolsó osztályértekezletéről:
Én: Akkor most, ha ütemeztem két napot februárra, azt ki is kéne vennem?
Etele: Hát igen.
Én: Értem. Akkor holnap, holnapután az üszit megoldod valahogy, mert két napot ütemeztem februárra?
Etele: (lekoppan, hogy hol talál másik balekot az ügyfélszolgálatra dömpingben. Még dömpingen kívül se.) Hát igen... izé, hát végülis a szabadság 1/5-ével a munkavállaló rendelkezik, tehát 5 napot el lehet térni a szabadságos tervtől igazgatói engedély nélkül is.

Most azon ne akadjunk fent, hogy honnan jött ez az 1/5, se azon, hogy például az én 30 napomnak az 1/5-e hogyan lesz 5. Mentségére, fejben számolt. Egyáltalán mi köze a szabadon felhasználható szabinak a szabis tervtől való eltéréshez? Az biztos, hogy egy vezető ilyen fajta hozzáállása azért ad egy fajta nyomatékot egy igazgatói utasításnak.

Kb. félévvel később az ügyfélszolgálatot ellátó kolleganő élvezvén a hosszú távollétet meleg égtájakon, végleg elhagyta A Hatóságot. Mivel nem sokan ugráltak, hogy nagyon szeretnék az üszit megkapni, így Etele mindenáron rám akarta sózni állandóra, amit én sehogy sem akartam elvállalni, több okból kifolyólag. Elsősorban azért, mert láttam, hogy aki egy napra is vonakodott bevállalni korábban, annak ebből semmi hátránya nem származott, én meg még rosszul is jártam, hogy megcsináltam. Például Etele azért kötött belém, mert 5 nap helyett 6-tal tértem el a szabis tervtől, igazgatói engedély nélkül. (Ha ki tudná számolni 30-nak az 1/5-ét, akkor ez még belefért volna) Igaz azért, mert más nem akart beülni az üszire, hogy elmehessek szabira, és akkor még nem tudtam, hogy ilyenkor egyszerűen ki kell zárni az ügyfeleket. Hiába, nem égett az eskü a szívembe. Tudatlanságomért súlyos árat fizettem.
Miután Etele kegyetlenül megtanította, hogy nem helyezzük saját érdekeink elé A Hatóságét, és jobban jár, aki nemet mond a munkára más egyéb körülményeket is számba véve ezúttal felhívtam Etele figyelmét arra a tényre, hogy rajtam kívül még dolgoznak egy páran az osztályon, olyanok is, akik velem ellentétben nem csak rosszat kaptak tőle. Sőt. Ááááá, azt nem lehet, mert szerinte az osztályon alig van olyan, aki alkalmas erre a feladatra. Ha azt vesszük, hogy tőlem elvárta, hogy abszolút betanulás nélkül üljek be - tehát enyhén szólva nem tartja a feladatot valami bonyolultnak, ha nekem 0 perc betanulás is elég - akkor azért durván lenézheti az osztálya jelentős hányadát.
Végső ötletként megkérdeztem, miért nem lehet az új kollegát eleve üszire felvenni. Etele egy igazgatói utasításra hivatkozott, mely szerint az ügyfélszolgálatot csak olyan munkavállaló láthatja el, aki már legalább 6 hónapja A Hatóságnál dolgozik. Ez azért nagyon érdekes, mert nekem 4 hónap munkaviszony után kellett beülnöm először, ráadásul mint írtam, még betanulást sem tartott szükségesnek. (Szabim alatt hívtak fel, hogy az üszit csináljam meg, ha visszamegyek) Pedig ez az utasítás már akkor is létezett, csak akkor nem izgatta Etelét, mert éppen az volt a kényelmes.
Gyönyörű és jellemző vége a történetnek, hogy mivel én semmiképpen nem vállaltam el a feladatot, hiába lettem hirtelen nagyon kedves és határozott, hiába fenyegetőzött Etele fegyelmivel, a néhány alkalmasnak vélt jelöltnél meg figyelembe kellett venni, hogy nem szeretnék az üszit csinálni na, végül mégis beülhetett az újonnan felvett kolleganő, akinek egyik első feladata az volt, hogy kivegye a zavaró kitételt az utasításból.

Ami világosan kiderül a történetből: Etele nagyon szereti a szabályokat akár szőrszálhasogatásig betartatni (már akivel), betartani viszont már sokkal kevésbé tartja élvezetesnek és szükségesnek. Egy szabály ha Etele akarja, létezik, ha nem, akkor nem. Az igazgatói utasítások pedig azért kerülnek kiadásra, hogy nem szimpatikus, versenyszférában szocializálódott köztisztviselőket meg lehessen leckéztetni.

Nemrég megkérdeztem Etelét, hogy szerinte mentesülök-e a versenyvizsga alól gonolván ért hozzá, mivel ez a szakterülete. Válasz: ezt a rendeletet minden szerv úgy értelmezi, ahogy akarja. No comment.
 

A bejegyzés trackback címe:

https://harykozig.blog.hu/api/trackback/id/tr331963609

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása