Harykozig

2,5 év megdöbbentő tapasztalatai a közigazgatásról, ahol sorsok, célok és feladatok kevesek szórakozásának vannak alárendelve, a felelősség teljes hiányáról és határtalan önkényről. Nem vagyok esküdt ellensége a közigazgatásnak, sőt, de hiszem, hogy nem jó vágányon halad. Tudom azt is, hogy ma a közvélemény igen gyenge erő, de kicsiny körömben tenni akarok azért, hogy a közigazgatás ne olyan föld legyen, ahol a kimagasló teljesítmény és a lojalitás csak tövist és bogáncsot terem.

Rovatok

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

Bejegyzések

Ne vágj ki minden fát!

2010.05.14. 11:33 | Diké. | Szólj hozzá!

Címkék: kommunikáció bürokrácia közigazgatás igazolás vezetés utasítás kérelem

Azok bújnak el a komplikáció bástyái mögé,
akik még nem jutottak el az egyszerûség magaslatára.
(Egy gondolat a kommunikációról az egyik kedvenc tanárom honlapjáról)

 

Kb. 1 éve olvastam, hogy egy álláshirdetésben bonyolítót kerestek. Rögtön Etele jutott eszembe, akinek az írásbeli kommunikáció iránti szenvedélye mögött szépen kirajzolódik egy nagyobb szenvedély a legegyszerűbb dolgok túlkomplikálása és a konfliktusok szítása iránt.

A Hatóság több szempontból jelentette nekem a leg-leg-leget. Korábban 10 évig nem voltam annyit táppénzen, mint A Hatóságnál töltött 2,5 év alatt, és előtte egész életemben sem írtam annyi kérelmet, mint itt. Mindezt a legképtelenebb témákról. Például, hogy mehessek már el mégiscsak államvizsgázni, mivel a munkám nem indokolja, hogy ne ütemezhessek februárra szabit, vagy hogy ülhessek már 2 méterrel arrébb. Nem saját agyacskámból jutottam arra a gondolatra, hogy egészen igazgatóig menjek ezzel a komoly problémával, hanem Etele kötötte az ebet a karóhoz, hogy igazgató úrbak szívügye az én elhelyezkedésem a házon belül. Szerintem a minisztert is be kellett volna vonni. Durva, hogy nélküle dönteni lehet egy ilyen horderejű kérdésben.

EGy csokor válogatás következik a kérelmek bőséges kínálatból:

Egyik év végén, mivel már nem volt szabim, és fogorvoshoz kellett volna mennem, illetve tanulni is akartam, megkérdeztem Etelét, hogy vehetek-e ki fizetetlen szabit. Persze, mér ne. Hétfőn meetingen mondta, hogy írjam meg a kérelmemet erről. Rögtön meeting után meg is írtam, felvittem, de ő – micsoda ritka véletlen - éppen Bettikénél volt. 1 óra múlva előkerült és közölte, hogy hát ő mostan meggondolta magát és inkább mégse mehetek el. Na hát! Kérdeztem, hogy mi változott meg az elmúlt egy órában. Hát öööö izé, a múltkor elkéredzkedtem hamarabb 1 órával (amit ledolgoztam) és későn szóltam. Ez egyrészt azért érdekes, mert ezt tudta akkor is, amikor igent mondott, másrészt meg mi fene az összefüggés a két dolog között. Ráadásul reggeltől próbáltam jelezni neki, hogy hamarabb lépnék, de mindig azt a választ kaptam, hogy Bettikénél van, ahol több okból kifolyólag nem szokás zavarni, ha csak nem nagyon muszáj. Az hogy miért/kiért csinált segget a szájából, egy másik történet, de könyörgöm, legalább ne íratta volna meg a kérelmet, amire aztán választ sem kaptam. Hónapokkal később annyit tudtam meg Etelétől, hogy miután igazgató úrral jót nevettek rajta, ledarálta.

Aztán szép példány az a kérelem is, amit fénymásolva visszakaptam diszkrét aláhúzással jelezve egy vesszőhibát. :D Hát nem tudom. Én most is úgy látom, hogy kell oda vessző, de ezen nem érdemes vitát nyitni. Ha már Etelének az a hozzáállása, hogy a ktv. én vagyok, meg a Munka Törvénykönyve is, legyen ő a helyesírási szabályzat is. :D

A kedvenc esetem egyértelműen mégis az volt, amikor Etele tavaly júniusban(!) praktikusnak látta kérelmet íratni velem arról, hogy a márciusra ütemezett szabimat ne kelljen kivennem márciusban. Egyelőre még nem kaptam rá választ, úgyhogy egy évvel később még mindig itt ülök a szörnyű bizonytalanságban. Ha nem lehet, nagy szarban leszek.

De nem csak kérelmekből van izgalmas és tetemes gyűjteményem, hanem az ezekre érkező válaszokból (pedig ugye volt néhány, amire nem kaptam választ), utasításokból (ezt a nemtommilyen paragrafus alapján tedd mán a piros bizgentyűt egy polccal lejjebb szintjén kell elképzelni), igazolásokból. Érdemes lenne belőlük egy kiállítást csinálni - akár neten is - mondjuk Itt tart ma a magyar közigazgatás vagy Gondolatébresztő a közigazgatás létszámigényével és a vezetők pszichológiai érettségével kapcsolatban címmel. Mivel ezekből az iratokból A Hatóságnál is van egy-egy példány, úgy tűnik, egy kisebb erdőnek kellett meghalnia Etele bürokráciájának és konfliktusok iránti szenvedélyének oltárán. Nem inkább védeni kéne egy kicsit a környezetet?!

És egy különös eset: Amikor már egyáltalán nem hittem benne, hogy a legegyszerűbb dolgot is emberséggel, normálisan lehet kezelni A Hatóságnál, megtörtént a csoda. Igazgató úr tavaly decemberben 2 személyes beszélgetés után 2 hét alatt 2 problémát oldott meg 2 perc alatt. Köztük olyat is, ami 2 éve húzódott és 2 hónapja leveleztünk róla. Pedig nem is kettessel kezdődik a személyi száma. Igaz úgy mentem be hozzá, mint Eszter királyné Ahasvérus elé. Akkoriban igibácsi nagyon jó volt nálam. Azon gondolkodtam, mit keres ez az ember a közigazgatásban. És hol volt eddig? Honnan árasztotta elképesztő szagát a hatósági halacska, ha nem fejétől? Hiszen Etele nem a fej, csak az úszóhólyag. Ráadásul még úgy beszélt velem, mintha valami embernek nézne vagy minek. Valószínűleg csak így volt a leggyorsabb leráznia, de egy kicsi jóindulat - ami semmibe nem került - kis híján feltört kétévnyi jeget. Lám hova vezet az egyszerűbb, olcsóbb, környezetkímélőbb és hatékonyabb szóbeli kommunikáció és némi szándék a megoldásra a fölösleges problémák generálása helyett.
Szerencsére azért ott volt kéznél Etele, aki visszarángatott A Hatóság valóságába, kedves előadást tartva telefonon, hogy már megint táppénzt csalok. Nem mintha lett volna bármi alapja ezt gondolni (inkább az elennkezőjére voltak jelek), de hát A Hatóságnál az is az ő személyes szimpátiájának kérdése, hogy ki beteg és ki szimulál. Miközben hallgattam mozgásképtelen állapotban rájöttem, hogy mégsincs remény, mert a lent és fönt kérdését az úszóhólyag szabályozza. Ekkor eldöntöttem, hogy a március 1-i jogviszony alapján járó keresetkiegészítés második részletét szépen még megvárom, hogy legalább normális segélyt kapjak, és március 2-vel tovább állok.

Kedves Hatóság, a bürokrácia helyett védjétek inkább a környezetet!
Kedves Etele:

Csak annyit kérek tőled, ha érted,
Hogy ne vágj ki minden fát,
Legalább néha-néha lazíts egy félórát.
Hogy magad alatt vágod, egyszer majd belátod,
Én már nem nézem.

Én már nem látom! :DDDDDD
 

A bejegyzés trackback címe:

https://harykozig.blog.hu/api/trackback/id/tr32002374

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.