Harykozig

2,5 év megdöbbentő tapasztalatai a közigazgatásról, ahol sorsok, célok és feladatok kevesek szórakozásának vannak alárendelve, a felelősség teljes hiányáról és határtalan önkényről. Nem vagyok esküdt ellensége a közigazgatásnak, sőt, de hiszem, hogy nem jó vágányon halad. Tudom azt is, hogy ma a közvélemény igen gyenge erő, de kicsiny körömben tenni akarok azért, hogy a közigazgatás ne olyan föld legyen, ahol a kimagasló teljesítmény és a lojalitás csak tövist és bogáncsot terem.

Rovatok

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

Bejegyzések

Mi az a szociális elfekvő? I.

2010.05.25. 10:37 | Diké. | Szólj hozzá!

Címkék: közigazgatás vezetés létszám alkalmatlanság szervezeti kultúra szociális elfekvő

Etele jó néhányszor feltette nekem ezt a kérdést. Állítólag tőlem hallotta. Nem emlékszem rá, de végülis nagyon találó kifejezés. Büszke vagyok rá, hogy ilyen jókat és főleg ennyire igazat tudok mondani. :)

Néhány idevágó gondolat másoktól:

Ha egyébként nem teszünk valamit a közigazgatás vonzerejének javításáért, akkor oda tényleg csak a kontraszelektáltak szelektáltjai jönnek. (...)
Most ne elemezzük azt, hogy mi vezetett ide, s miért jellemző ma szinte általánosan az, hogy a tehetséges fiatalok alig maradnak meg e pályán. Vagy ne ragadjunk le annál, hogy a jobb sorsra érdemes tapasztaltabbak egy része is miért inkább odébbáll. S, hogy miért? Annak reményében, hogy máshol talán jobban megbecsülik és (talán) még emberszámba is veszik. (Dudás F.)

 

Aki tehette a gazdasági rendszerváltáskor "privatizálta" magát, maradtak a határozottan elszántak és azok, akik csak ebben a teljesítmény elvárás nélküli környezetben tudnak fennmaradni.(...)

A szubjektivitás alapján gyakori a politikai befolyás alapján történő döntés, a szociális érzék alapú pedig arról szól: "úristen, ha én ezt kirúgom biztosan éhen hal". Lehet így is segélyen tartani valakit." (Csanádi Á.)

 

Mindkét idézet a szívemből szól sok más véleményhez hasonlóan, amit szakdolgozat készítés közben olvastam. Annyival egészíteném ki, hogy a közigazgatás béreinek emelkedésével a másra nem képesek és az elszánt, tenni akaró emberek mellett – ilyen nem sok marad meg Etele és Bettike közelében, mert valóban nem veszik őket emberszámba – megjelent egy csoport, akik pusztán jól akarják érezni magukat, és minden lehetséges hasznot lehúzni az állam kimeríthetetlennek tűnő kasszájából (meglepő, hogy mi mindenre telik egy magas deficittel küzdő ország közigazgatásában), miközben igyekeznek minimalizálni, amit cserébe nyújtanak.

Azt ugyanis, amit a közigazgatásban meg lehet tenni, elképzelni sem lehetne a profit- és eredményorientált versenyszférában. Mi a lényeges különbség a két szféra között? A magánszférának meg kell felelnie a piaci kihívásoknak, és ennek a megfelelésnek a sikeressége határozza meg jövőjüket. A közigszerveknek viszont mindent seggük alá tesz az állam, ezért a közigazgatásba 25 év után még mindig nem érkezett el a rendszerváltás, hanem a szocializmus boldog felelőtlenségének világa uralkodik, túlméretezett állománnyal, felesleges feladatokkal, az ügyfelek semmibevételével stb. 

Azt hiszem legszemléletesebb példa erre is, amit az ügyfélszolgálat körüli bonyodalmakról írtam korábban. (Egy pár dologra jó példa és tanulság ez a hihetetlen –ám Etelénél nem kirívó - eset.) A versenyszférában elképzelhetetlen lenne, hogy egy csaknem 20 fős osztályon rajtam kívül mindenkinek joga van vagy hülyének lenni egy általam betanulás nélkül ellátott feladatra, vagy figyelembe kell venni, hogy jaj ő nem szeretné ezt a munkát csinálni, mert megterhelődik a kis lelke vagy leesik az aranygyűrű a kicsi ujjacskájáról. És hogy ilyen bajság véletlen se essen meg szegény köztisztviselőkkel, inkább kizárják az ügyfeleket az előre meghirdetett nyitvatartási időben vagy módosítják az Etele által már korábban lejáratott igazgatói utasítást. Van erre jobb szó a szociális elfekvőnél? Aligha.

Az alkalmatlanság még a kiváltságos és védett közigazgatásban is lehetővé teszi a felmentést (Ha elfogadják az új törvénytervezetet, akkor indoklás nélkül is fel lehet majd menteni bárkit. Sajnálatos, hogy a jelenlegi rendszerben ez valószínűleg megint nem az alkalmatlanok vagy csak a saját hasznukat keresők problémája lesz), és ha nem magam tapasztalom meg, én sem hiszem el, hogy nem lehet egy ilyen helyzetben azt mondani egy munkavállalónak, hogy figyelj ez egy munkahely, fizetést kapsz, az ügyfeleket kizárni mégsem kéne (már mér ne? közigazgatásban mindent lehet), és ha már ennyi elkötelezettség nincs benned, hogy önként segítsd ki a munkáltatódat vagy a seggedet is kinyaló főnöködet, akkor most kijátszom a főnökkártyát, és igen, két és fél órára kénytelen leszel mellőzni kedvenc netes játékocskádat, és meg fogsz csinálni egy olyan feladatot, amit nem akarsz.

Pedig nem lehet. Legalábbis Etele osztályán, ahol aztán ilyen primitív eszközöket nem szokás alkalmazni. Miért is tenne ilyet Etele? Miért kockáztassa, hogy valakinek sérüljön a lelke a szörnyű traumától, hogy meg kell tegyen valamit a fizetéséért, amihez semmi kedve? Még bevágná esetleg az illető köztisztviselő megint a durcimurcit is. Miért is keresne valami értelmesebb megoldást, mint az ügyfelek kizárását? Egy valóban elkötelezett vezető akár még maga is megcsinál bármilyen munkát, ha nincs más megoldás, csak hogy mentse a mundér becsületét. Csakhogy Etele maga sem az elszántak csoportjába tartozik. Miért tenne bármit is, ha semmi negatív következménnyel nem jár számára, hogy egy a szükségesnél lényegesen nagyobb létszámú osztállyal rendszeresen nem tudja teljesíteni a feladatokat? Nekem sokszor úgy tűnt, mintha direkt az osztály rossz teljesítményében lenne érdekelt. Vagy csak tényleg ennyire alkalmatlan a vezetésre?

A bejegyzés trackback címe:

https://harykozig.blog.hu/api/trackback/id/tr312029602

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.