Harykozig

2,5 év megdöbbentő tapasztalatai a közigazgatásról, ahol sorsok, célok és feladatok kevesek szórakozásának vannak alárendelve, a felelősség teljes hiányáról és határtalan önkényről. Nem vagyok esküdt ellensége a közigazgatásnak, sőt, de hiszem, hogy nem jó vágányon halad. Tudom azt is, hogy ma a közvélemény igen gyenge erő, de kicsiny körömben tenni akarok azért, hogy a közigazgatás ne olyan föld legyen, ahol a kimagasló teljesítmény és a lojalitás csak tövist és bogáncsot terem.

Rovatok

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

Bejegyzések

Alice Csodaországban

2010.07.14. 06:05 | Diké. | Szólj hozzá!

Címkék: orbán költségvetés közigazgatás nyilatkozat visszaélés önkény

Már megint jól elhanyagoltam blogocskát. A sok meló, meg a napocska miatt, ami a hétvégén víz mellé csábított. Azért ha az írásaim gyakoriságán múlna a változás, minden nap többször is írnék, akár az alvást is feláldozva –igen szívós tudok lenni, ha értelmét látom -, de miniszterelnökünkkel ellentétben én nem hiszem eszelősen, hogy mindent a jó irányba lehet fordítani egyetlen nyilatkozat kifüggesztésével. Még akkor sem, ha az egy miniszterelnöktől származik.
Örömmel látom, hogy a végrehajtói hatalom legmagasabb szintjén is működik a háryjános elv. Egyszerűen elég kimondani, hogy nincs több lopás,nincs több hatalmaskodás, és kipipálva a probléma. És senki nincs a közelben ( gondolom, ha volt is ilyen, azt már rég kicsinálták, mert őszinte emberekre nincs szükség ebben az országban), aki felvilágosítaná miniszterelnökünket, hogy az ember már csak olyan gyarló lény, hogy ha évekig következmények nélkül hatalmaskodhatott, saját önző céljaira használhatta az adófizetőktől beszedett pénzt, akkor egy semmit mondó, demagóg szöveg kifüggesztése épp ésszel gondolkodva, esetleg nem lesz elég a változáshoz.
Szoktam mondani, hogy mindig a legegyszerűbb megoldás a legjobb, de ezúttal talán túl egyszerűre sikeredett ez a megoldás. Valahogy nem tudom elképzelni a helyzetet, amint Etele a csodás dokumentum többszöri elolvasása után (egyébként senkinek nem tűnik föl, hogy ez a nyilatkozat teljesen másról szól?) egyszercsak elgondolkodik, és azt mondja, hogy hej bár nagyon ki fogok kapni Bettikétől, vagy megsértődik valamelyik másik kis kegyencem, de én mától igazságos leszek, tiszteletben tartom a törvényeket és a feladatokra koncentrálok, amiért a nem kevés fizetésemet kapom. Ez így nem túl életszerű.
Mi lenne, ha például konkrét intézkedésekkel érnék el, hogy ne legyen több lopás és hatalmaskodás? Hogy a közigazgatás ne a másra alkalmatlan pereputty számára nyújtson menedékhelyet, azok kedvét is elvéve, akik ismerik azt a szót, hogy elkötelezettség. Érdekes, hogy ilyen megoldások soha egy kormánynak sem jutnak eszébe, míg az egyszerű, józan paraszti ésszel gondolkodó embereknek igen. Különös!
Mint áldozata a hatalmaskodásnak, és mint aki undorral figyelte A Hatóságnál folyó visszaéléseket, tudnék ötleteket adni. Például mi lenne, ha a vezetők gyakran irreálisan magas jövedelme a juttatásokkal arányos felelősséggel is járna. (Erről feltétlenül tervezek még többet írni, mert a felelősség az, ami nélkül esély sincs a hatalmaskodások, visszaélések megszüntetésére. Még egy ilyen színvonalas nyilatkozattal sem, ha mégoly méltó módon teszik is közzé) Aztán a közigazgatásban dolgozó felesleges létszám egy részét át lehetne csoportosítani az intézmények gazdálkodásának ellenőrzésére. Az ellenőrzés keretében megvizsgálhatnák, hogy mennyire indokoltak bizonyos kiadások és a beszerzési árak mennyire reálisak. Természetesen az aláírók felelőssége mellett. Nem arra gondolok, hogy azon menjen a huzavona, hogy évi 10 kapocs kiszedő 120 Ft-ért drága-e (2000 Ft esetén azért már el kéne gondolkodni), hanem arra kellene ezzel rávezetni az intézményeket, hogy próbáljanak úgy gazdálkodni, mintha a saját cégüket vezetnék, és nekik kellene kitermelni minden fillérkét. A versenyszférában pl. nem jelentkezik azonnal kielégítendő, égető szükségként, hogy Bettike hosszúkás monitort tud csak nézni. A Hatóságnál igen.
Esetleg nyilvánosságra lehetne hozni az egyes intézmények gazdálkodását. Hagy lássák az adófizetők, hogy mennyit költöttek a nehezen kitermelt adójukból bérekre, ebből hány főt foglalkoztattak, a havi illetményeken kívül milyen plusz személyi juttatásokat fizettek ki. A repire költött összegnél meg kellene jelölni, hogy az adott összegből hány főt és milyen minőségben vendégeltek meg. Természetesen ha egyes munkavállalók kincstári kávét iszogatnak minden nap, az nem reprezentáció, hanem természetbeni juttattás, ahogy a bulikon, „osztályértekezleteken” elfogyasztott pizza, pia stb. is. Az intézményeket összehasonlítva esetleg kiderülne, hogy hol kell emelni a költségvetést és hol folyik durva pazarlás. Etele osztályán egy-egy kihelyezett értekezlet (értsd nonstop kajálási, de főleg piálási szeánsz munkaidőben állampénzen) után nem győztük kidobálni a megmaradt kaját, mert egyeseknek semmi sem drága közpénzből, és teljesen abban a hitben élnek, hogy mindenki kizárólag abból a célból adózik, hogy ők jól érezzék magukat. Mimásért?

Bár mindig igyekeztem távol tartani magam az Etele-Bettike féle értékrendtől, 2,5 év nem múlt el felettem sem nyomtalanul. Pár hete segítséget kértem a kolleganőimtől egy elég húzós árú napozóágy elszámolásával kapcsolatban. Nem értették a dolgot, mondván ez nem igen fér a cég profiljába vagyis nem elszámolható. De mondom, hátha az alkalmazottaknak vette, hogy ebéd után tudjanak kicsit pihizni (tényleg nem volt benne cinizmus, csak ezt láttam évekig). A kolleganők kb. úgy néztek rám, mintha Alice mesélne nekik Csodaországról. Mindig utáltam ezt a mesét a hatalmaskodó királlyal és királynővel és a képtelen történéseivel. Csoda-e, hogy a szintén zavaros, bugyuta, fontoskodó és hatalmaskodó emberek paradicsomát jelentő Hatóságnál sem találtam a helyem. A legnagyobb csoda az volt A Hatóságnál, hogy senki nem tudott akár csak viccből akkora képtelenséget mondani, ami ott valóra ne válhatott volna. Egyszer pl. hülyeségből mondtam, hogy vegyenek már step lépcsőket tornára, mire a kolleganőm felhívta a figyelmemet, hogy ez azért nem fog összejönni, mert ez egy hatóság és nem fitness terem. Kb. fél évre rá beszereztek vagy 30 db softballt és gumiszalag készletet. Bár ha meggondoljuk, hogy a jelenléti ív szerint Bettike munkaidejének részét képezi a heti kétszeri tornaóra, akkor teljesen jogos. Gyakorlatilag munkaeszköznek számít.
Azért az igazság kedvéért beszámolok arról is, hogy az irattár mellé álmodott jacuzzi soha nem épült meg. Legalábbis egyelőre. Talán azért, mert arról csak néhány svábbogárnak tekintett munkavállaló ábrándozott, és olyannak még nem ötlött eszébe, aki számít, aki a húsosfazék mellett ül vagy kedves olyannal, aki ott ül. Eddigi tapasztalatok alapján, lesz abból még valami minden nyilatkozat ellenére.

Hacsak Viktor egy nap nem fúj egy nagyot és Alice mintájára azt nem mondja az önkényeskedőknek, hogy ti csak mind kártyalapok vagytok.
 

A bejegyzés trackback címe:

https://harykozig.blog.hu/api/trackback/id/tr942150345

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.