A legjobb vicc a köztisztviselők képesítési előírásáról szóló 9/1995. (II.3.) kormányrendelet. A minekvan rendeletek tipikus esete. Aki egyszer is belepillantott, tudja miről beszélek. Közgazdász végzettséggel például alig van olyan feladatkör, amit ne lehetetne betölteni, függetlenül attól, hogy van-e bármi köze a feladatnak a közgazdasághoz.
Akkor sincs pánik, ha a bőségesen felsorolt végzettségek egyikének sem sikerül megfelelni. Kit érdekel? Nézi bárki isi? Ha valaki mégis kínjában már tényleg nem tudna jobb gondolatra jutni, minthogy bekérje a kinevezéseket és a bizonyítványokat, 1 órán belül szépen kozmetikázható a dolog például egy kinevezés-módosítással, ha esetleg már a kinevezés megírásakor nem gondoltak rá, hogy mondjuk teljesen más feladatot írjanak bele, amihez van az illetőnek végzettsége.
Jól nevelt és furmányos szervezetek azért tudják, hogy illik adni a látszatra. Nekik dob mentőövet a rendelet 2.§ (3.) bekezdése. Eszerint „ha a köztisztviselő munkakörében több feladatot lát el, legalább az egyik feladatköre ellátására előírt szakképesítéssel rendelkeznie kell.” Vagyis a másikról nem. Innentől csak a hülye nem látja, hogy szinte mindent lehet. Akár érettségivel jogi feladatkör is betölthető. Egyszerűen írjunk bele emberünk munkakörébe mondjuk vécépucolást - ehhez elég a nyóc általános -, és utána korlátlanok a lehetőségek.
Előző bejegyzésem alapján is úgy tűnik, jó és hasznos a szinte követhetetlenül kiterjedt közigazgatási pragmatika. Igaz, a világon semmit nem szabályoz, de nagyon szórakoztató a kijátszására kínálkozó számtalan lehetőség felkutatása. És mintha a jogalkotók kifejezetten ügyeltek volna, hogy minden személyes érdekből hozott döntés keresztül vihető legyen. Ne izzadjanak mán szegény közigszervek.
