2,5 év tapasztalatai a "parkinson kór" rágta közigazgatásról, ahol sorsok, célok és feladatok kevesek szórakozásának vannak alárendelve, a felelősség teljes hiányáról és határtalan önkényről.
Harykozig
2,5 év megdöbbentő tapasztalatai a közigazgatásról, ahol sorsok, célok és feladatok kevesek szórakozásának vannak alárendelve, a felelősség teljes hiányáról és határtalan önkényről. Nem vagyok esküdt ellensége a közigazgatásnak, sőt, de hiszem, hogy nem jó vágányon halad. Tudom azt is, hogy ma a közvélemény igen gyenge erő, de kicsiny körömben tenni akarok azért, hogy a közigazgatás ne olyan föld legyen, ahol a kimagasló teljesítmény és a lojalitás csak tövist és bogáncsot terem.
„A jó lovas katonának de jól vagyon dolga.
Eszik, iszik a sátorban. Semmire sincs gondja.
Hej élet, be gyöngy élet. Ennél szebb sem lehet.
Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret."
Egyelőre nem boncolgatom tovább a nagyotmondás és ripacskodás témáját,…