Gyöngy élet, avagy a háryjánosok közigazgatása

Előrebocsátom, hogy a gyűjtést elsősorban Etele osztályán folytattam. Elismerem, hogy más osztályokon és más közigazgatási szerveknél más szleng vagy más tájszólás lehet az uralkodó, és Etele osztályának szókészlete esetleg még a közigazgatásban dolgozók számára is megdöbbentő lehet, versenyszférából érkezve számomra egyenesen felfoghatatlan és érthetetlen volt.

Már megint jól elhanyagoltam blogocskát. A sok meló, meg a napocska miatt, ami a hétvégén víz mellé csábított. Azért ha az írásaim gyakoriságán múlna a változás, minden nap többször is írnék, akár az alvást is feláldozva –igen szívós tudok lenni, ha értelmét látom -, de miniszterelnökünkkel ellentétben én nem hiszem eszelősen, hogy mindent a jó irányba lehet fordítani egyetlen nyilatkozat kifüggesztésével. Még akkor sem, ha az egy miniszterelnöktől származik.
Örömmel látom, hogy a végrehajtói hatalom legmagasabb szintjén is működik a háryjános elv.

2. projekt: Keressük Kist

Ezúttal a projekt koordinátori feladatokat nem Micimackó, hanem Nyuszi látja el, aki valamivel tehetségesebb, mint Micimackó, de azért vannak hasonlóságok az 1. projekttel. Például itt is van, aki lázasan keresi Kist, anélkül, hogy tudná, ki az, és összességében ez a feladat is csak a sok hűhó semmiért kategóriába tartozik.

Indulnak a hős sarkfelfedezők,
Bagoly és Nyuszi, Malacka meg én.
Messze maradnak el a régi mezők.
Bagoly és Nyuszi, Malacka meg én.
Micimackónak ez lesz a hősi nagy útja,
s velünk tart Nyuszi egész pereputtya.
Kár, hogy mi a Sark, azt senki se tudja,
Bagoly, se Nyuszi, se Malacka, se én.

(Milne: Micimackó)

A projekt legfontosabb pontján hagytuk magukra hőseinket. Ahogy mondani szokták, nem a cél a fontos, hanem az út, amin eljutsz a célhoz. Etele osztályán hangsúlyosan ezen a ponton dől el, hogy mennyit érsz, mint munkavállaló, és nem ilyen hülyeségeken múlik, mint hozzáállás, teljesítmény vagy hogy mennyire lehet rád számítani szükség esetén. Hőseink tehát jól kimulatták magukat, és majd szép lassan kezdenek is beszállingózni A Hatósághoz. De csak nagyon lassan, mert ilyenkor szinte kötelező késve bemenni. Ez a legcsalhatatlanabb mutatója Etelénél, hogy vooááá szuper jó volt a buli, jól beb…sztál, vagyis te vagy a legklasszabb munkavállaló.

Ideje tehát az álmos teammel tovább folytatni az 1. projektet, ami most, hogy elfogyott az élelmezés (vagyis megvolt a buli) kezd nagyon unalmassá válni.

Egy napon, mikor Micimackónak
Semmi dolga nem akadt,
Eszébe jutott, hogy tenni kéne
Valami nagyon fontosat.

A szakdolgozatomhoz kerestem anyagot, amikor találtam egy könyvet Micimackó-menedzsment címen. Említettem már, hogy Etelét Micimackónak hívtuk és a közigazgatásról kialakult véleményem alapján is az együgyű maci menedzsment technikái roppant ígéretesnek tűntek a témám szempontjából. Sajnos végül nem olvastam a könyvet, mivel csak a fiókkönyvtárban volt meg, ahová külön be kellett volna iratkozni. A neten ugyan árulták 400 forint körüli összegért a könyvet, de itt meg zavart, hogy egy ilyen összeg mellé még kifizessek kb. 500 Ft postaköltséget + 200 Ft-ot az átutalásra. Ráadásul rendeltem már neten jó állapotúnak titulált használt könyvet, aztán azt se tudtam, hol fogjam meg, hogy ne ragadjak hozzá. Így végül Milne Micimackóját kerestem otthon elő. (Szép messziről közelítettem a közigazgatás humánmenedzsmentjének témáját: Rokonok, Micimackó) Nem kevés hasonlóságra bukkantam a Százholdas Pagony és A Hatóság(/közigazgatás) között.

Szemléltető kisfilm a szociális elfekvőről szóló és egyéb bejegyzéseimhez A Hatóság ügyfélcentrikusságáról:

Jellemző a bürokratikus közigazgatásunkra, hogy az ügyfélcentrikusság nem jelent többet, mint egy ügyfélszolgálati karta kiadását (ennek a megírásával is telik az idő, és lehet mutogatni, hogy van itten munka dögivel), amit aztán minek betartani, A Hatóságnál pedig minthogy az ügyfélszolgálat ellátása Etele felelőssége, így természetesen nem azt jelenti, hogy pl. beengedjük az ügyfeleket nyitvatartási időben, hanem kimerül ennek a kartának a közzétételében a honlapon. Ezzel aztán jól meg van teremtve az ügyfélbarát közigazgatás.

Etele jó néhányszor feltette nekem ezt a kérdést. Állítólag tőlem hallotta. Nem emlékszem rá, de végülis nagyon találó kifejezés. Büszke vagyok rá, hogy ilyen jókat és főleg ennyire igazat tudok mondani. :)

Néhány idevágó gondolat másoktól:

Ha egyébként nem teszünk valamit a közigazgatás vonzerejének javításáért, akkor oda tényleg csak a kontraszelektáltak szelektáltjai jönnek. (...)
Most ne elemezzük azt, hogy mi vezetett ide, s miért jellemző ma szinte általánosan az, hogy a tehetséges fiatalok alig maradnak meg e pályán. Vagy ne ragadjunk le annál, hogy a jobb sorsra érdemes tapasztaltabbak egy része is miért inkább odébbáll. S, hogy miért? Annak reményében, hogy máshol talán jobban megbecsülik és (talán) még emberszámba is veszik. (Dudás F.)

Aki tehette a gazdasági rendszerváltáskor "privatizálta" magát, maradtak a határozottan elszántak és azok, akik csak ebben a teljesítmény elvárás nélküli környezetben tudnak fennmaradni.(...)

A szubjektivitás alapján gyakori a politikai befolyás alapján történő döntés, a szociális érzék alapú pedig arról szól: "úristen, ha én ezt kirúgom biztosan éhen hal". Lehet így is segélyen tartani valakit." (Csanádi Á.)

Mindkét idézet a szívemből szól sok más véleményhez hasonlóan, amit szakdolgozat készítés közben olvastam. Annyival egészíteném ki, hogy a közigazgatás béreinek emelkedésével a másra nem képesek és az elszánt, tenni akaró emberek mellett – ilyen nem sok marad meg Etele és Bettike közelében, mert valóban nem veszik őket emberszámba – megjelent egy csoport, akik pusztán jól akarják érezni magukat, és minden lehetséges hasznot lehúzni az állam kimeríthetetlennek tűnő kasszájából (meglepő, hogy mi mindenre telik egy magas deficittel küzdő ország közigazgatásában), miközben igyekeznek minimalizálni, amit cserébe nyújtanak.

Azt ugyanis, amit a közigazgatásban meg lehet tenni, elképzelni sem lehetne a profit- és eredményorientált versenyszférában. Mi a lényeges különbség a két szféra között? A magánszférának meg kell felelnie a piaci kihívásoknak, és ennek a megfelelésnek a sikeressége határozza meg jövőjüket. A közigszerveknek viszont mindent seggük alá tesz az állam, ezért a közigazgatásba 25 év után még mindig nem érkezett el a rendszerváltás, hanem a szocializmus boldog felelőtlenségének világa uralkodik, túlméretezett állománnyal, felesleges feladatokkal, az ügyfelek semmibevételével stb. 

Azt hiszem legszemléletesebb példa erre is, amit az ügyfélszolgálat körüli bonyodalmakról írtam korábban. (Egy pár dologra jó példa és tanulság ez a hihetetlen –ám Etelénél nem kirívó - eset.) A versenyszférában elképzelhetetlen lenne, hogy egy csaknem 20 fős osztályon rajtam kívül mindenkinek joga van vagy hülyének lenni egy általam betanulás nélkül ellátott feladatra, vagy figyelembe kell venni, hogy jaj ő nem szeretné ezt a munkát csinálni, mert megterhelődik a kis lelke vagy leesik az aranygyűrű a kicsi ujjacskájáról. És hogy ilyen bajság véletlen se essen meg szegény köztisztviselőkkel, inkább kizárják az ügyfeleket az előre meghirdetett nyitvatartási időben vagy módosítják az Etele által már korábban lejáratott igazgatói utasítást. Van erre jobb szó a szociális elfekvőnél? Aligha.

Az alkalmatlanság még a kiváltságos és védett közigazgatásban is lehetővé teszi a felmentést (Ha elfogadják az új törvénytervezetet, akkor indoklás nélkül is fel lehet majd menteni bárkit. Sajnálatos, hogy a jelenlegi rendszerben ez valószínűleg megint nem az alkalmatlanok vagy csak a saját hasznukat keresők problémája lesz), és ha nem magam tapasztalom meg, én sem hiszem el, hogy nem lehet egy ilyen helyzetben azt mondani egy munkavállalónak, hogy figyelj ez egy munkahely, fizetést kapsz, az ügyfeleket kizárni mégsem kéne (már mér ne? közigazgatásban mindent lehet), és ha már ennyi elkötelezettség nincs benned, hogy önként segítsd ki a munkáltatódat vagy a seggedet is kinyaló főnöködet, akkor most kijátszom a főnökkártyát, és igen, két és fél órára kénytelen leszel mellőzni kedvenc netes játékocskádat, és meg fogsz csinálni egy olyan feladatot, amit nem akarsz.

Pedig nem lehet. Legalábbis Etele osztályán, ahol aztán ilyen primitív eszközöket nem szokás alkalmazni. Miért is tenne ilyet Etele? Miért kockáztassa, hogy valakinek sérüljön a lelke a szörnyű traumától, hogy meg kell tegyen valamit a fizetéséért, amihez semmi kedve? Még bevágná esetleg az illető köztisztviselő megint a durcimurcit is. Miért is keresne valami értelmesebb megoldást, mint az ügyfelek kizárását? Egy valóban elkötelezett vezető akár még maga is megcsinál bármilyen munkát, ha nincs más megoldás, csak hogy mentse a mundér becsületét. Csakhogy Etele maga sem az elszántak csoportjába tartozik. Miért tenne bármit is, ha semmi negatív következménnyel nem jár számára, hogy egy a szükségesnél lényegesen nagyobb létszámú osztállyal rendszeresen nem tudja teljesíteni a feladatokat? Nekem sokszor úgy tűnt, mintha direkt az osztály rossz teljesítményében lenne érdekelt. Vagy csak tényleg ennyire alkalmatlan a vezetésre?

Év elején egy ködös februári napon A Hatóságnál beütött a szigor. Történt ugyanis, hogy némi határidőből való kicsúszás komoly anyagi kárt okozott A Hatóságnak, amire már türelmes és pókerarcú igazgatónk is összerántotta a szemöldökét, és a közönséges varangy hátsója alatti munkamorált olyan módon gondolta némileg élénkíteni, hogy kötelezővé tette a jelenléti ív érkezéskor és távozáskor való töltését, mégpedig a portán. Érdekes gondolat egyébként, mert bent lenni vagy dolgozni is, az két külön történet. Javasolnám inkább a jó teljesítmény elismerését a nincs kedvem megcsinálni magatartás helyett.

Készülök egy a bürokráciához hasonló, nagyobb és fontos témával, de idő hiányában ma megint egy könnyű és rövid epizód következik csak A Hatóság mindennapjaiból, arról hogy A Hatóságnál nem sok dolog működik normálisan, hanem minden önmaga paródiájává fordul át.

Látom a statisztikából, hogy hűséges olvasóim már tűkön ülnek annyira várják az új bejegyzést. Bizony illő volna már írnom valamit, de még témát sem választottam. Tegnap mások rossz hatására beléptem a jójáték.hu-ra, pedig már absztinens voltam jó ideje. Ez a történés egy kicsit megpecsételte a mai délelőttömet is. Meg aztán már köztisztviselő se vagyok, hogy mindenre ráérjek. Ezért ma csak egy rövid szösszenetet próbálok összehozni a karrierről, amiről nálam kevesebbet senki nem tudna mondani.

Azok bújnak el a komplikáció bástyái mögé,
akik még nem jutottak el az egyszerûség magaslatára.
(Egy gondolat a kommunikációról az egyik kedvenc tanárom honlapjáról)

Kb. 1 éve olvastam, hogy egy álláshirdetésben bonyolítót kerestek. Rögtön Etele jutott eszembe, akinek az írásbeli kommunikáció iránti szenvedélye mögött szépen kirajzolódik egy nagyobb szenvedély a legegyszerűbb dolgok túlkomplikálása és a konfliktusok szítása iránt.

A Hatóság több szempontból jelentette nekem a leg-leg-leget. Korábban 10 évig nem voltam annyit táppénzen, mint A Hatóságnál töltött 2,5 év alatt, és előtte egész életemben sem írtam annyi kérelmet, mint itt. Mindezt a legképtelenebb témákról.

Azt hiszem, már említettem, hogy mennyire odavagyok a bürokráciáért, az értelmetlen, fölösleges tötyörgés, a rugalmatlan, minden logikát, észszerűséget nélkülöző balf@szkodás a kedvenceim. Ezekkel lehet a világból is kikergetni. Pech, hogy Etelének pont ezekre indul be a nyáltermelése.

Hogyan működik Etele bürokráciája a mindennapokban, és mit eredményez, ha egy bürokráciából kihagyjuk a weberi garanciákat (mint pl. felelősség) arra szemléletes példa a már említett heti statisztika.

Etele és Weber bürokráciája között röviden egy nagy különbség van: a weberinek vannak előnyei is.
Közigazgatásunk a poroszos weberi bürokráciára épült, A Hatóságnál folyó bürokráciának azonban már nem sok köze van a klasszikus weberi bürokráciához. Utóbbinak lényeges elemei a formális kiválasztás, a munkamegosztásnál a felelősség egyértelmű meghatározása, a fejlődési, karrier lehetőségek, a formális szabályozás, és a részlehajlás kizárása, a személytelenség. Közismert, hogy Weber rendszerének a gyenge pontja, hogy a szabályok, a hierarchia önmagukért válhatnak fontossá, ezáltal pedig rugalmatlanná válik a szervezet, a tényleges célok elsikkadnak. Etele vezetői nagyságát mutatja, hogy képes a bürokráciának egy olyan sajátos módját megvalósítani, ahol a rendszer előnyeit teljesen sikerült kizárnia, és felerősíteni a hátrányát. Nézzük a két rendszer közötti különbségeket:

köszönöm: jóóól van, hülye vagy
jól és gyorsan megcsináltad: mekkora hülye vagy
mit szólnál hozzá, ha rád bíznám ezt a (népszerűtlen) feladatot?: te fogod megcsinálni, már eldöntöttem
megbízok benned: fenét, de más nem vállalja ezt a munkát, és téged utállak a legjobban

Sokan tévesen a feladatok a rendelkezésre álló idő kitöltésére vonatkozó tulajdonságát emlegetik Parkinson törvényeként, ami valójában a közigazgatás létszámának növekedésére vonatkozik.
Képlettel leírva:

X = 100(2k^m +i)/yn

k = azoknak az alkalmazottaknak a száma, akik beosztottak kinevezésével akarnak előléptetést elérni
i = a kinevezés és a nyugdíjazás ideje közti különbség
m = a feljegyzések megválaszolásával eltöltött munkaórák száma az intézményen belül
n = az irányított tényleges egységek száma
x = az évente felveendő új munkaerők száma
y = előző évi összlétszám

A közigazgatási matematika megértéséhez először is el kell felejtened mindent, amit az általános iskolában tanultál, és feltétlen ki kell kapcsolnod a logikádat is. A legjobb persze, ha eleve nem rendelkezel ilyesmivel. A közigazgatásban Háry János szelleme lebeg mindenek felett, így természetesen az elvileg egzakt, számokon alapuló történéseket, döntéseket is ez hatja át. Láttuk már korábban, hogyan lesz 30/5=5. Pusztán elég ha határozottan kijelented, hogy annyi és kész. Főleg, ha te vagy a főnök.

A köztisztviselői matematika rejtelmeibe készültem ma beavatni az érdeklődőket, de az történt, hogy szépen elreggelizgettem az időt, aztán meg dógom is van. Nem áll szándékomban átmenni gasztronómiai blogba, de javaslom kipróbálni a kellemesen köménymagos mórahalmi füstölt kolbászt főve, főtt tojással, tormával, friss zöld fokhagymával, sajttal, vegetás tejföllel.

Te híveidnek a porig
Alázatosakat véled, kik úgy
Mosolyganak, mikép parancsolod.
Nem látod azt, hogy többnyire a saját
Hasznokra egy kalitkát építettek
A büszkeségeden, hízelkedéssel,
Hol elveszel.
(Katona: Bánk bán)

Sokan szeretik a gyengekezű főnököt, akit némi hízelgéssel kényelmesen lehet irányítani. Számomra viszont, mivel nem tudok hízelegni, a poklot jelentette Etele. Mivel hallom, hogy említett urat is olvasóim között üdvözölhetem, ezért a mai témát úgy választottam meg, hogy ő is profitáljon belőle.

„Az eget, a földet olyanra fested,
amilyen színnek van most keletje”
(Koltay Gergely: A Megfeszített)

Előzőekben láttunk már néhány példát arra, hogyan bont törvényt a szükség, a személyes érdek stb. Két igazgatói utasítás történetével készültem mára, ami megvilágítja Etele szabályokhoz való viszonyát.

"a köztisztviselői eskü egy komoly dolog, beég az ember szívébe. Szóval beég oda a köz szolgálatának vágya, és így lehetséges, hogy jómagam is tegnap este lefeküdtem aludni, ma reggel meg fölkeltem, és bejöttem ide, hogy hátha előrébb mozdul valami kicsit általam is, persze az épületben uralkodó biztonságos idiotizmus keretein belül”
(Ismeretlen ktviselő: Munkanapló - Thrilling napjaim a közigazgatásban )

Ideje visszatérni a blog eredeti gondolatmenetéhez. A kiválasztásról egyelőre nem írok többet, mivel sokan úgy gondolják, hogy a Fidesz el fogja törölni a különös formában bevezetett versenyvizsgát. A létszámstopra is hasonló okokból nem térek ki. Annyit azért erről a versenyszférában dolgozók kedvéért elárulok, hogy ez  a közigazgatásban nem azt jelenti, hogy nem lehet senkit felvenni. Lényegében nem jelent semmit. Ez csak olyan szólásmondás a jónép vakítására. A Hatóságnál végleg vagy ideiglenesen távozók helye sem maradt betöltetlenül a létszámstop idején.

Jöjjön most végre az eskü, ami fontos állomás a köztisztviselő életében.

"Megint beszélünk s csak beszélünk,
A nyelv mozog s a kéz pihen;
Azt akarják, hogy Magyarország
Inkább kofa, mint hős legyen.

Dicsőségünknek kardja! csak most
Készültél s már a rozsda esz.
Meglássátok, maholnap minden
Az ó kerékvágásba' lesz. "

(Petőfi: Megint beszélünk s csak beszélünk...)

A Hatóságnál szeretett oligarcháink még mindig a helyükön. Vagy nem hallották Viktor beszédét, és ezért nem tudják, hogy őket még vasárnap este elsöpörte a forradalom, vagy Viktor is úgy járt, mint Petőfi a maga forradalma után, és Petőfi szavaival élve felnyergelt, prüszkölő, tüzes lóként egyelőre tehetetlenül aggódik, hogy holnaptól minden ugyanúgy lesz, mint régen. Tartunk ettől még néhányan.

Bár mást terveztem mára, szeretnék pontosítani néhány számomra fontos dolgot. Egy volt kollegina ugyanis emlékeztetett, hogy én is ismerős útján kerültem A Hatósághoz, és szerinte én ezt nem vállalom fel. Miért ne tenném?

Az ideális állásinterjúról már írtam egy korábbi bejegyzésemben. Sajnos valószínűleg némi felháborodást keltene, ha valóban az alapján válogatnának, hogy ki mennyire bírja a bulit, és milyen szépen tudja méltatni a Bettike-Etele duót. Számomra érthetetlen, hogy miért. A szubjektivitásnak és az önkényeskedésnek számtalan formája működik A Hatóságnál, ez legalább őszinte lenne és hasznos.

A legjobb vicc a köztisztviselők képesítési előírásáról szóló 9/1995. (II.3.) kormányrendelet. A minekvan rendeletek tipikus esete. Aki egyszer is belepillantott, tudja miről beszélek. Közgazdász végzettséggel például alig van olyan feladatkör, amit ne lehetetne betölteni, függetlenül attól, hogy van-e bármi köze a feladatnak a közgazdasághoz.

Érdekel a tahóság?
Gyere, vár A Hatóság!

Ha az előzőekben vázoltak alapján mégis vagy pont ezért úgy érzed, hogy neked való a köztisztviselői pálya, akkor hajrá! Nagyon egyszerű a dolgod, pusztán keresned kell egy ismerőst, aki tud neked segíteni.

„A jó lovas katonának de jól vagyon dolga.
Eszik, iszik a sátorban. Semmire sincs gondja.
Hej élet, be gyöngy élet. Ennél szebb sem lehet.
Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret."

Egyelőre nem boncolgatom tovább a nagyotmondás és ripacskodás témáját, de még sokszor fogunk találkozni vele, hiszen a köztisztviselői lét alapját jelenti. Most nézzük a másik fontos alapkövetelményt.

"s ki néma volt netán s csak lelkesedni rest,
már azt is gyűlölték, akár a pestisest."
(Radnóti: Töredék)