Készülök egy a bürokráciához hasonló, nagyobb és fontos témával, de idő hiányában ma megint egy könnyű és rövid epizód következik csak A Hatóság mindennapjaiból, arról hogy A Hatóságnál nem sok dolog működik normálisan, hanem minden önmaga paródiájává fordul át.
Egyszer szabi után visszatérve meglepve vettem észre a kurucinfót a keresőben. Nagyon elcsodálkoztam, hogy mikor fordult ekkorát a világnézetem. Igaz, hogy 3 szobatársamból 2 szélsőjobbos volt, és a harmadik is úgy nyilatkozott, hogy Horthy sokat tett ezért az országért, de ez engem egy centivel sem vitt közelebb a kurucinfó világához. Inkább kollegáknak is azt javasoltam, hogy olvassanak el néhány Móricz novellát, hogy milyen szellemi, fizikai nyomorban éltek tömegek az országért "sokat tevő" Horthy idejében.
Az előzményekből sikerült beazonosítanom, hogy szabim alatt kattantam rá az ominózus oldalra. Hihetetlen problémafelismerő képességemnek köszönhetően gyorsan rá is jöttem, hogy ez esetben valószínűleg nem én követtem el az oldal látogatását. Mivel mindenkinek van saját gépe, nem igazán értettem, hogy miért volt jobb ezt az én gépemen megtenni, dehát nem volt erősségem soha a kifacsart hatósági logika. Sokáig azért nem foglalkoztatott a rejtély. Gondoltam, biztos így jó. Ugyan elvileg könyvelik, ki mit néz a neten, de reméltem, nem gépre, hanem névre megy a dolog. Feltételeztem ugyanis, hogy az illető a saját nevével lépett be, mert hát mi mással. (Én kis naív!)
Legközelebbi szabimon reggel csörgeti kolleganő a telefonomat, hogy hol vagyok. Most jöttem ki a fürdőkádból, szabin vagyok. Igen, ő is úgy emlékezett, ezért lepődött meg hogy be vagyok jelentkezve. Fura. Aha, az. Na majd utána jár. Kis idő múlva hívott is, hogy állítólag a szkenner csak az én gépemről működik és csakis akkor, ha az én kódommal lépnek be. Ezt egyszerűen nem lehet máshogy megoldani.
Rögtön bevillant, nekem is volt, hogy az egyik szakrendszerhez ahelyett, hogy kértek volna hozzáférését, egyszerűen megadták másnak a kódját, hogy használjam. Miután minden szakrendszerhez többnyire ugyanazt a kódot használtuk, gyakorlatilag bármelyik rendszerben „helyettesíthettem” volna a kolleganőt, aki gondolom annyit tudott az egészről, mint én az én kódom kiadásáról.
Kérdés, hogy mi értelme van így a jelszónak, ha bárki megkaphatja másét. Ennél még az is tisztább lenne, ha nem lenne jelszó, és legalább nyíltan lehetne tudni, hogy bárki a másik nevében tud működni, aktát venni a nevére, e-mailezni, novell üzenetet küldeni stb.
Egyszer novellen elköszönt egyik kollega, mondván mostmár megy haza. Gyorsan visszaírtam neki, és nem kis rémületemre láttam, hogy ő már kijelentkezett, az üzenetem pedig másnak ment el. (Néha tudott ilyet a Novell) Hogy teljes legyen az örömöm, egyenest igazgató urat sikerült megtalálnom az igen találó üzenettel. Valahogy így szólt: „Én is megyek, a munkahely nem kocsma, hogy egész nap itt üljünk.” Persze nem mentem én is, hanem élénk telefonálgatásba kezdtem, hogy visszacsináljam a dolgot, mivel akkoriban még hosszútávon gondolkodtam A Hatóságban.
Az esetről az jut eszembe, hogy vajon kinek és mit írhattam még tudtomon kívül? Lehet, itt kell keresni a magyarázatot Etele látszólag ok nélküli ellenszenvére? :)
Érdekes, hogy A Hatóságot leszámítva minden munkahelyemen működött a dolog. A titkos kód, az titkos kód volt. Hiszen ez lenne az értelme.
Persze azért ne essünk túlzásba, amire A Hatóság szintén képes. :)
(A kép csak illusztráció, nem a hatóságnál készült. Vagyis a jótestű bácsi nem a nudizási mániás Etele.)
