"a köztisztviselői eskü egy komoly dolog, beég az ember szívébe. Szóval beég oda a köz szolgálatának vágya, és így lehetséges, hogy jómagam is tegnap este lefeküdtem aludni, ma reggel meg fölkeltem, és bejöttem ide, hogy hátha előrébb mozdul valami kicsit általam is, persze az épületben uralkodó biztonságos idiotizmus keretein belül”
(Ismeretlen ktviselő: Munkanapló - Thrilling napjaim a közigazgatásban )
Ideje visszatérni a blog eredeti gondolatmenetéhez. A kiválasztásról egyelőre nem írok többet, mivel sokan úgy gondolják, hogy a Fidesz el fogja törölni a különös formában bevezetett versenyvizsgát. A létszámstopra is hasonló okokból nem térek ki. Annyit azért erről a versenyszférában dolgozók kedvéért elárulok, hogy ez a közigazgatásban nem azt jelenti, hogy nem lehet senkit felvenni. Lényegében nem jelent semmit. Ez csak olyan szólásmondás a jónép vakítására. A Hatóságnál végleg vagy ideiglenesen távozók helye sem maradt betöltetlenül a létszámstop idején.
Jöjjön most végre az eskü, ami fontos állomás a köztisztviselő életében. A Ktv. szerint „eskütétel hiányában a köztisztviselő nem álítható hivatalba”. Alapban még nem is lenne rossz ötlet egy teljesítmény alapú vállalati kultúra elemeként, ahová tényleges kiválasztás után presztízs bekerülni. Ettől azonban nagyon messze vagyunk. Mint tapasztalt álláskereső például mondhatom, igencsak fumigálták állásinterjún a köztisztviselői állapotomat. (lásd még pl. Dudás)
Egyik kollega számára az esemény emelkedettségét nagyban tompította, hogy éppen az eskü előtt meséltek neki Eteléről, aki egyszál kukacban indult egy bulin neki a Tiszának. (Úgy tűnik, ez a mániája) Ez a történet pedig nagyon megnehezítette a koncentrációt annál a résznél, hogy ”hivatalomban és azon kívül példamutatóan viselkedem” Amit ráadásul Etele olvasott fel.
Az igazság, hogy sok személyes tapasztalatot nem tudok írni erről a témáról, mivel én magam betegség miatt soha nem tettem esküt. Ebből kifolyólag a szívembe sem tudott égni. Nem is váltam sohasem igazi köztisztviselővé. (Mármint Etele elvárásainak megfelelő ktviselővé)
10 hónapja dolgoztam a Hatóságnál, amikor munkaidő vége előtt fél órával Bettike felhívott, hogy ha Etele elfelejtett volna szólni, akkor holnap eskü lesz, és jelenjek meg alkalomhoz illő öltözékben. Másnap nem tudtam felkelni az ágyból. Amikor eszembe jutott, hogy így lemaradok az esküről, azért elvigyorogtam magam (pedig tényleg komoly fájdalmaim voltak), mivel addigra már annyi mindent láttam, hogy különösebben nem tudtam volna komolyan venni a dolgot, illetve kedves kollegina is állandóan az esküvel izélt. Talán, ha mindjárt az első héten esküdözök, akkor még éreztem volna valamit, hiszen tényleg örömmel mentem A Hatósághoz. Csak ott lettem ennyire cinikus és kiábrándult.
Általános iskolában az én ennél beteg voltam kifogásra, mindig azt kérdezték, hogy ha hiányzol az „m” betűnél, akkor nem tudod leírni, hogy macska. Ezzel azt próbálták jelezni, hogy illene bepótolni az anyagot. Az eskü viszont teljesen más kategória. Annál nincs pótlás. Két hónappal az elmaradt esküvő után egyszerűen aláíratták velem az eskü szövegét. Valószínűleg ekkora már kellemetlenné vált Etelének, hogy nincs ilyesmi a személyi anyagomban, hiszen a Ktv. szerint „az eskütételt a közigazgatási szerv köteles a köztisztviselői kinevezés előtt megszervezni.” Elvileg ugyan kötelező szóban is elmondani, de ez csak a Ktv., ami nem olyan fontos, mint például az, hogy hova nyomunk pecsétet. Így aztán gyakorlatilag érvénytelen kinevezéssel dolgoztam 2,5 éven át. Azt hittem, hogy ettől valami nagyon különleges vagyok, aztán kiderült, hogy még az se. Messze nem voltam ezzel egyedül A Hatóságnál.
Sajnos erről a szép és magasztos eseményről betegség miatt ennyi, amit mondhatok.
